Hanoiból 8,5 órás éjszakai vonatozás után (mindössze 340km-t megtéve) reggel 5-kor megérkeztünk Lao Cai-ba, Vietnam északi részére, a hegyekbe. Lao Cai határváros, a települést átszelő folyó egyik partja Vietnam, a másik Kína. Pár éve még nagyon szigorú határőrség működött a folyóparton, mert sokan próbáltak átúszni, de ma már nem kell vízum, így könnyen megy a legális határátkelés.
Első napunkon a hajnali reggeli után autóval Bac Ha felé vettük az irányt sofőrünk és idegenvezetőnk társaságában. Bac Ha az itteni regió legnagyobb és legszínesebb piaca, minden hegyi törzs képviselteti magát, és minden vasárnap árulják portékáikat. Nemcsak kézműves termékek vannak a turistáknak, hanem malacok, bölények, kutyák, lovak, és persze rengeteg féle rizs, zöldségek, gyümölcsök, szóval igazi színes forgatag. Vietnamban 54 féle nemzetiség él, a legnagyobb a Viet, ami a lakosság 84%-át teszi ki. Itt északon a hegyekben a legtöbben kínai eredetű törzsek, a szemük jobban vágott, mint a Vieteknek. Minden törzs a saját nyelvét beszéli, ezért nem is házasodnak törzsön kívül, és saját gyönyörű népviseletben járnak. A nők a hátukra kötik a kisgyerekeiket, akik szintén népviseletbe vannak öltöztetve.
Ebéd után elindultunk a szállásunk felé, ami 3 óra autóút volt Bac Ha-ból vissza Lao Cai-on át Sapaba. Egész pontosan Sapatól fél órára vagyunk a hegytetőn egy kis öko-bungallóban. Képeslapra illő kilátásunk van az erkélyről a környező hegyekre, rizsföldekre. Most is itt az erkélyen készül a blog... A napfelkeltét még nem sikerült elcsípnünk, mert reggelente általában elég felhős az ég ezen a magasságon. A szállásunk kb. 1400m-en van, a legmagasabb csúcs több mint 3000m magas, szóval felhők jönnek-mennek. Reggel 10-kor indultunk kétnapos hegyi túránkra, velünk volt a helyi idegenvezető, meg egy ”serpa” aki a kajánkat vitte, majd később meg is főzte nekünk. Jó 5 órát gyalogoltunk hegynek fel és le, sokszor eléggé felázott, sáros kis ösvényeken és persze rizsföldeken keresztül. Ebédre egy kis faluban álltunk meg, itt találkoztunk egy francia orvos párral Mauríciuszról, akikkel innentől együtt mentünk. Végső úticéljuk nekik is az Ecolodge (öko-bungallók) volt másnap.
Az úton rengeteg rizsültetvény mellett mentünk el, egy részük már be van ültetve, sokon még dolgoznak. Itt északon a rizst kézzel ültetik kis csomónként (délen magról vetik el). Ezért előbb néhány teraszt bevetnek rizzsel, és kb. 1 hónap után, mikor már elég nagyok, szétültetik őket a többi parcellában is. Nagyon jópofa, ahogy a bambuszrudakkal elvezetik a forrásvizet a hegytetőről a teraszokra, hogy elárasszák mindegyiket, ezt szereti ugyanis a rizs. Volt néhány szárazrizs ültetvény is, de a legtöbb az árasztásos.
Néhány rizsföldön át is keltünk, ilyenkor a bakancsok felszedtek 1-2 kiló sarat, amit a következő patakban próbált mindenki lemosni. Átmentünk 4-5 falun, láttunk sokféle etnikumot, általában mindenki nagyon kedvesen köszönt, néhányan viszont nem vették jó néven, hogy lefényképeztük a gyerekeiket (így ártunk a lelküknek!). Itt még sok helyen áldozatokat is bemutatnak az isteneknek, pl. ha valaki megbetegszik. Szerencsére azért iskolát minden faluban láttunk (bennük sok hangosan hellózó és integető kisgyerekkel) és kórház is van Sapában, a nők kb. fele ma már kórházban szül.
Az este igazi nomád körülmények között telt, kis bambuszházakban laktunk, tusoló, vécé a kert végében a patak felett, áram természetesen nincs. Volt viszont szúnyogháló meg elemlámpa, ezek hasznosnak bizonyultak. Hajnali 3-tól reggel 9-ig ömlött az eső (a bambuszház jól bírta, a pálmalevelek nem engedték be a vizet), de mikor elindultunk szerencsére már csak csepergett. Reggel 5-kor hangosbemondó keltett minket, ez nagyon gyakori itt Vietnámban. Mint később elmondták, azt tudatták a falubeliekkel, hogy a bankár a városból reggel visszaindul, így mindenki igyekezzen, akinek van intéznivalója vele. A kormány állítólag kölcsönöket folyósít a hegyi falvakban élőknek. Ezt este láthattuk is, ahogy sorban jöttek a helyiek színes ruháikban és a banki papírokat ujjlenyomatukkal írták alá (piros tintával).
A sok eső nem tett jót az ösvényeknek, eléggé dagonyás volt néhány szakasz, sőt, földcsuszamlás miatt módosítani is kellett egy kicsit az eredeti útvonalon. Így is rendben megérkeztünk a célhoz, egy alacsony, de annál bővízűbb vízeséshez. Fürödni sajnos nem lehetett, mert a sok eső miatt nagyon felduzzadt a folyó ezen a szakaszon, tavaly négyen haltak meg itt, túl bátrak voltak...
A végén kocsival felhoztak minket a hegyre az Ecolodge-hoz, igyekszünk kipihenni magunkat, szerdán pihenés lesz a program és gyönyörködés a kilátásban, talán benézünk Sapába, aztán éjszaka visszavonatozunk Hanoi-ba.
