Az utóbbi napokban nem volt hozzáférésünk a nethez, így ma dupla bejegyzés lesz, egy Hanoiról és egy a Ha Long Bayről valamint Bangkokról:
Hanoiba, a fővárosba szintén repülővel érkeztünk Hue-ből, megspórolva egy 14 órás vonat vagy buszutat (így mi kényelmesen 1 óra alatt tettük meg a 660 km-nyi távolságot). Hanoi kb. 4-5 milliós város, tehát jóval kisebb Saigonnál, de ez a közlekedésen nem nagyon mutatkozik meg. A reptérről a városba menet, és egy kirándulásról visszatéve is hatalmas dugóba kerültünk (egy pár képet mellékeltünk róla). Itt több autó van, mint eddig bárhol volt. Tulajdonképpen nem is nagyon láttunk autókat néhány taxin kívül idáig, de Hanoiban azért akad egy pár.
A várost majdnem 1000 éve alapították, jövőre lesz a nagy évforduló, már visszaszámolnak nagy kijelzőkön és hirdetik a fesztivált 2010-re. Hanoi nagyon hangulatos hely, rengeteg tóval és régi szűk utcákkal, magas, keskeny házakkal. Van egy óvárosa (a mi szállodánk is itt van), van a francia negyed nagyon szép koloniális épületekkel és a város leghíresebb és legelegánsabb szállodájával, a Sofitel Metropollal (ez az ahol sajnos az 50 dolláros keretünkből nem futotta szobára, de egy főételt kaptunk volna az éttermében kettőnknek).
A legmenőbb ember a városban természetesen Ho Chi Minh bácsi, van neki egy múzeuma, egy mauzóleuma, külön meg lehet nézni az elnöki palota mellett a házát és dolgozószobáját (benne a szemüvegével, tollával, fantasztikus!). Hiába kérte az öreg a végrendeletében, hogy hamvasszák el és szórják szét észak- ,dél és közép-Vietnám fölött (az ország újraegyesítését szimbolizálva), a pártvezetés semmibe vette a végakaratát és kitömték. A bebalzsamozott testét nem tudtuk megnézni és azt sem sikerült kideríteni, hogy mikor lesz nyitva legközelebb a mauzóleum, pedig kétszer is próbálkoztunk. Láttuk viszont VI. Lenin szobrát élőben! (És itt nem a szoborparkban van, hanem több ponton is a város szívében, pl. a róla elnevezett park közepén.)
A szállodánk pont az óváros szívében van, nagyszerű helyen. Az épület eredetileg étteremként kezdte, majd kialakítottak 7 szobát is felette. Szép tágas mindegyik, a mienk a legfölső szinten van, a hátsó lépcsőn kell felmenni, a konyha és irodák mellett. Tulajdonképpen nagyon csendes, mert az összes többi szobához a főlépcsőn vezet az út. Egyedüli zavaró tényező a reggelente 6 és 7 között véletlenszerű időben megszólaló hangosbemondó az utcán (a szomszéd háztetőre felerősítve). Erről végül sikerült kiderítenünk, hogy a szocializmus dicsőségét hirdeti a halandóknak. Kellemes zenei aláfestéssel oktatja az embereket a szocialista életvezetésre és munkamorálra.
Az árusok itt már kicsit agresszívabbak, nehéz lerázni őket. Főleg a riksások és a motoros taxisok kitartóak, sokszor percekig kísérnek megpróbálva meggyőzni arról, hogy menjünk velük egy kört. Másik ravasz népség a vietnámi néni aki egy hosszú bambuszrúdon zöldségeket cipel a vállán, a rúd végén lelógó két kosárban. Biztos láttatok már ilyet, olyan mint egy nagy mérleg. Van aki komplett kis éttermet cipel a vállán, kinéz egy jó kis helyet az utcán, letesz néhány sámlit, begyújtja a mini gázrezsót és már jönnek is a vendégek! Na, lényeg az, hogy a zöldséges néni megrpóbál rábeszélni (vagy inkább egy óvatlan pillanatodban a válladra rakja a szerkezetet), hogy tartsad a cókmókját és csinálj néhány képet így, majd azt mondja, hogy ez akkor 10 dollár lesz... Ez azért itt elég sok pénznek számít, úgyhogy ilyenkor jön a veszekedés a tapasztalatlan turistákkal. Szerencsére mi elég jól hárítjuk ezeket a hiénákat, így ilyen problémánk még nem volt.
Észak-Vietnámban nagyon elterjedt az ún. vízibábu-előadás. Ez abból áll, hogy egy sekély medencében hosszú bambusz rudakra felfogatott bábukkal adnak elő mindenféle népmesét, tanulságos történetet. A bábut mozgató emberek (sokszor egy-egy bábut többen is irányítanak) egy paraván mögött lapulnak meg és féltve őrzik tudományukat. A vízen mozgó sárkányok tudnak vizet lövellni, füstöt okádni, a róka felszalad a pálmafára, és a tojásból kikel a kismadár, szóval egészen jó kis trükköket tudnak a mutatványosok. A legprofibbak állítólag tudnak lefejezést produkálni, ilyenkor valóban leröpül a bábu feje! Az egész előadást hagyományos élőzene kíséri.
Parfüm Pagoda
Hanoiból befizettünk egy egy napos kirándulásra a 70 km-re lévő Parfüm Pagodához. Ez tulajdonképpen egy 35 pagodából álló együttes a hegyekben. Egy kis csoporttal mentünk (szerencsére 7-en lemondták az utat, így egész családias lett a létszám) minibusszal egy faluig, ahonnan hajóval vittek tovább minket a folyón. A környéken minden családnak van csónakja, ami azt jelenti, hogy összesen 4500 darab szeli a habokat. Ezek mindegyikét használják is a több hónapig tartó vallási fesztiválon, amikor helyiek milliói zarándokolnak ide a fontos buddhista központba, ahol a Dalai Láma is megfordult már. Szerencsére most holtszezon van a turizmusban és a fesztiválnak is vége, így nem kellett forgalmi dugóra számítanunk a folyón. Kellett viszont várnunk az evezősre kb. fél órát, mert komoly szabályrendszer van a helyiek között. Van ugyanis egy rotációs rendszer, amit semmi esetre sem lehet felborítani. Be vannak osztva, hogy melyik nap ki evezhet, és ha épp házimunka, gyerekszoptatás vagy bármi más jön közbe, akkor a turisták várnak egy kicsit... Ez azért fontos nekik, mert ilyenkor van rá lehetőségük, hogy egy kis plusz pénzt keressenek. A borravaló ugyanis itt íratlan szabály, kb. 1 dollárt kell fejenként fizetni nekik zsebbe, de mint a túravezetőnktől megtudtuk, csak az út legvégén ajánlatos odaadni, mert különben újra elkérik, és nagy balhék voltak már belőle, egyet mi is láthattunk reggel. Az 1 órás út a folyón nagyon látványos volt, kisebb-nagyobb mészkő kúpok szegélyezték a partokat. Mikor megérkeztünk, egy felvonó segítségével jutottunk fel a hegycsúcsra, ahonnan további gyaloglás várt ránk. A pagoda egy hatalmas barlangban van a hegy belsejében, gyönyörű környezetben. Lefelé gyalog mentünk, és még egy pagodát meglátogattunk. Ebéd után indultunk vissza a városba, és visszafele sikerült belecsöppennünk a délutáni csúcsforgalomba.
A csúcsforgalomról és a városról mellékeljük a fotókat.
