Ha Long Bay (A leszálló sárkány öble)
A Világörökség része, Vietnám egyik leghíresebb része ez a Hanoi-tól mintegy 4 óra autóútra lévő öböl. Hírnevét szépségének köszönheti, az öbölben ugyanis kb. 3000 kisebb-nagyobb mészkő-sziklatömb emelkedik ki a vízből, csodálatos látványt nyújtva a köztük hajózóknak.
A turistákat futószalagon szállítják Hanoi-ból buszokon, általában 1-2-3 napos kirándulásokon lehet részt venni, mi egy teljes napot töltöttünk a hajón, beleértve egy éjszakát is. Mindössze 7 kabin volt a bárkánkon, hatalmas ággyal és korrekt fürdőszobával felszerelve. Két kiwi (új-zélandi) és egy ausztrál pár, valamint egy kanadai nő volt az utitársunk, szóval nem volt nagy tömeg a fedélzeten. Megérkezés után ebéddel kezdtünk, majd behajóztunk az öbölbe megtekinteni az egyik leghíresebb mészkőbarlangot. Csodálatos, különböző színekkel megvilágított cseppkőformációk tarkítják a barlang belsejét, a teteje pedig holdbéli tájra hasonlít.
Délután még volt időnk úszni egy órát a meleg tengerben amely meglehetősen magas sókoncentrációjú, szóval nehéz lemerülni benne. Mókás volt a hajóról ugrálni a vízbe, sajnos az egytlen közelben lévő medúza sikeresen megcsípte Réka karját, jó kis piros Zorro-nyomot hagyva maga után. Viszont így a többiek megmenekültek a csípésektől, senki másnak nem lett baja! Később több helyen láttunk hatalmas, kosárlabda-nagyságú medúzákat is, na azok elég félelmetesek voltak még a hajóból nézve is... Az a rész ahol úsztunk amúgy elég tiszta volt, ami nem mondható el az öböl többi részéről. Sajnos nagyon sokan bedobálják a szemetet a hajókról illetve az ottani úszó falukról. Nemrég indítottak be egy projektet az öböl tisztábbá tételére, oktatják a helyieket a helyes hulladékelhelyezésre (t.i. nem vízbe dobjuk, hanem kukába), valamint rendszeresen próbálják tisztítani a vízfelszínt is. Másnap a bőséges reggeli után kajakoztunk egy órácskát a hatalmas sziklák tövében, sajnos az alacsony vízállás miatt nem tudtunk néhány vízvájta üregbe behajózni, de azért így is gyönyörű volt az öböl.
A hajón elfogyasztott ebéd után visszavittek minket Hanoi-ba, ahol még ettünk egy jót egy igazi olasz étteremben, majd irány a repülőtér, és este már Bangkokban is voltunk. Bangkokra egy teljes napunk volt, a szálloda a folyó partján feküdt, a 22. emeletről csodás kilátásunk volt. A királyi palotaegyüttest, illetve a világ legnagyobb fekvő buddha szobrát néztük meg egy rövid hajóút után. Az egész komplexumot folyamatosan karbantartják illetve felújítják, így minden olyan, mintha tegnap épült volna. Néhány bónusz kép innen is került az albumba. Este még egy remek vacsora a helyi Hard Rock Caféban, kötelező pólóvásárlással összekötve, majd ismét irány a reptér... Szerencsére remek autópályán jutunk el odáig, sok a kocsi, az emberek még vezetni is tudnak, persze a taxissal még utoljára alkudozunk egy jót a viteldíjon. Ha a kommunizmus itt nem is telepedett meg, azért ebben Thaiföld hasonlít Vietnámra és Kambodzsára. Szerencsére azért minket, „gazdag fehér amerikaiakat” nem sikerült nagyon lehúzniuk (sokszor), ha tudták volna, hogy magyarok vagyunk, talán nem is próbálkoznak.
Epilógus
Tegnap reggel szerencsésen visszaérkeztünk Dublinba! Még küszködünk egy kicsit az időeltolódás hatásaival, reggel 6-kor kipattant a szemünk (pedig még hangosbemondó sem volt), viszont este 6-kor már leragadt.
25.500 km-t tettünk meg 5 hét alatt , néha teljesen nomád, néha luxus körülmények között. Éjszakáztunk hajón, vonaton, repülőn, ettünk békát, banánvirágot és ittunk rizs brandyt (avagy vidám vízet, ahogy a helyiek nevezik). Megtanultuk a köszönést és a megköszönést vietnamiul és khmerül és a végére kezdtük megszokni és megérteni az ottani angol akcentust. Ezt sajnos Dublinban még 4 és fél év után sem sikerült elérnünk! Megállapítottuk, hogy nem lesz szükségünk ezentúl a légkondira, és a naptejekre, de hősugárzóra, önbarnítóra annál inkább. (Viccesen néztünk ki a reptéren a repülőből a terminálig sortban és polóban sétálva a 15 fokban, szakadó esőben és szélben!)
Örülünk, hogy este 9.30-kor is világos van, de inkább felcserélnénk a rövidebb nappalokra egy ici-pici napsütéssel. Furcsa volt gyalog közlekedni a zebrán, úgy hogy nem dudáltak le minket a piroson átszáguldó motorosok, autósok. Sőt már vásárolni is voltunk és úgy kellett visszafogni magunkat, hogy ne kezdjünk el alkudozni a kenyérre és a tejre! Tiszta luxus, hogy fogat moshatunk csapvízzel, és nem kell minden evés előtt kezet fertőtleníteni. A reggeli joghurt és sajtos szendvics után túrós csuszát eszünk túrógombóccal, hogy pótoljuk a tejtermékek hiányát (arrafelé ugyanis egyáltalán nem esznek tejterméket). Nem lesz olyan jó dolgunk viszont a gyümölcsökkel, még banánfa sincs a kertben sajnos és hiányozni fog a reggelihez frissen facsart ananászlé is.
Próbáljuk behozni magunkat a mosás-pakolás-takarítás-papírmunka terén, és ha mindezzel végeztünk, elkezdjük a több ezer képet is elrendezni és kiselejtezni. Reméljük, jól szórakoztatok a kalandjainkon és tetszettek a képek. Köszönjük a kommenteket és emaileket. Tạm biệt!
A sok olvasásért természetesen renegeteg kép a jutalmatok Ha Long Bayből és Bangkokból (ne felejtsétek el megnézni az előző bejegyzést is, amit szintén ma tettünk fel).
