Kissé belustultunk, de ismét itt vagyunk, még mindig meleg van, de már az eső is egyre gyakrabban esik. Ami persze jó, mert enyhít a fülledt meleg időn. Szerencsére napközben csak egy-egy nagy zápor van, ami nagyon hamar eláll, de éjszakánként szinte mindig végig szakad az eső, ez itt az esős évszak.

3 napot töltöttünk Hoi An-ban, ami nagyjából középen helyezkedik el, a tengerpart mellett. Repülővel érkeztünk az elefántoktól, elég nagy késéssel, de sima úttal a Vietnam Airlines-szal egyedüli fehér emberként az egész reptéren és gépen.

Hoi An régi belvárosa a világörökség része, egy nagyon fontos kikötőváros volt már időszámításunk kezdete előtt is. Ma Dél-kelet Ázsia legszebben fennmaradt középkori kikötővárosa címével büszkélkedhet. Nagyon hangulatos, tényleg egy kicsit olyan, mintha visszautaznánk az időben, persze emellett nagyon nagy turista központ, és a helyiek elég rámenősen próbálják a különféle portékáikat a látogatókra tukmálni. Ezzel eddig Vietnamban nem találkoztunk, de Kambodzsában mindennapos jelenség volt. Rengeteg gyönyörű pagodája van, és szépen fennmaradt hagyományos lakóházak, amik is boltok is voltak egyben. Az utcára merőlegesen hosszanti irányban építkeznek a mai napig is. Az első rész, ami a utcára néz, az a bolt, majd egy kicsit lejjebbi szinten (hogy a pénz lefelé áramoljon) következik a nappali, egy belső udvar, a hálószobák, és végül a konyha/fürdő.

Az élet Vietnámban amúgy szinte teljen mértékben az utcán zajlik, ott vágnak hajat, javítanak órát, másolnak kulcsot, árulnak húst, virágot, aranyhalat stb. Sőt a helyiek kiülnek reggelizni is, és minden étkezésre. Délben pedig a boltokban is lefekszenek sziesztára, de ha mondjuk hangosan köhögsz egyet, fel szoktak kelni, de legalábbis fordulnak egyet a földre terített bambusz-szőnyegen.

A szocializmusnak is vannak vicces megnyilvánulásai, például a teljes foglalkoztatás, amit úgy valósítanak meg, hogy teljesen feleslegesen alkalmaznak embereket teljesen felesleges pozíciókban. Pl. az autópálya-jegyet megveszed az egyik bódéban, majd 20m-rel később egymásik ember eltépi a jegyet. Ugyanez van múzeumi belépők esetében is, csak ott a jegykiadó és jegyeltépő ember 3m-re ül egymástól. Az olcsó munkaerő miatt a magáncégeknél is rengeteg ember van, az éttermekben egy asztalra általában 4 felszolgáló jut. A Rendőrség tudni akar mindenről, a "statisztika" érdekében esténként minden szállodában lejelentik az ott lakó külföldiek adatait. Az útlevelet is csak akkor adják vissza általában, ha már kifizettük a szobát - biztos ami biztos alapon.

Azért a modern vívmányok már itt vannak az országban, csak kicsit másképp működnek. Például ha bankkártyával vásárol az ember, akkor mindenhol felszámítanak plusz 3%-ot. Otthon ezt a jutalékot ugye a kereskedő fizeti, itt nem. A legviccesebb, hogy mint az kiderült, itt úgy működik a dolog, hogy a kereskedő a nap végén bemegy a bankba az aláírt bankkártya-fecnikkel és arra megkapja kp-ban a pénzt a banktól, miután az leveszi a 3% jutalékát!

Néhány órás autózás után megérkeztünk a régi fővárosba, Hue-ba. Az út sima volt, városon kívül szinte nulla a forgalom, mert az embereknek nincsenek autóik, max. kamionokkal és buszokkal találkoztunk útközben. A városokban persze annál kaotikusabb a forgalom, de erről már írtunk. Hue-ban sem más a helyzet, sőt, mivel ez a 4. legnagyobb város, itt elég nagy a robogók okozta tumultus. Amúgy azért nem magunk vezetünk, mert itt csak sofőrrel lehet kocsit bérelni, mivel csak a vietnámi jogosítványt fogadnak el, a külföldiekben  nem bíznak :-)

A szállásaink továbbra is gyönyörűek, hála a Tripadvisor.com-nak. 50 dolláros szobaárban itt benne van a büféreggeli is, és teljes luxus fogad minket. A legegyszerűbb hotelban is 9 féle friss gyümölcsöt kínáltak reggel, de a Hoi Anban lévő szállodában 14 félét lehetett volna kóstolni, mármint ha belénfért volna annyi.

Holnap repülünk Hanoiba, a fővárosba, reméljük sima utunk lesz. Mielőtt elindulunk igyekszünk majd írni Hue-ről is, de még egy hajótúra vár ránk.